Siófok

Siófok egyszerre õsi és fiatal. õsi, mert már a rómaiak is számon tartották: a közeli Ságvárnál (6 km) városuk volt, Triciana, itt pedig zsilipet építettek 292-ben Galerius császár parancsára. Ez a zsilip minden bizonnyal nem ott volt ahol a jelenlegi, amelyen ma már háromszori átépítés után - ezer tonnás hajók is áthaladhatnak.
A honfoglaló magyarok is korán birtokba vették.1055-ben a tihanyi alapítólevél már említi, késõbb pedig fontos hadiút állomásaként és vámszedõhelyként került okiratokba.
A törökök 1552-ben foglalták el, erõdöt és hadikikötõt építettek.
A 17. század végén szabadult fel és települt újra. Stratégiai helyzete folytán szerepe volt a Rákóczi-szabadságharcban: elsõ címerét is ekkor, 1705-ben kapta a fejedelemtõl, és ezt használja a város ma is. Temploma 1736-ban épült (a század elején átépítették), s ebben az idõben szaporodtak meg a Sión a vízszabályozást akadályozó vízimalmok: "elrontásukat" Beszédes József már a múlt század elsõ felében szorgalmazta. A mai Siófok területén két falu fejlõdött ki: Kiliti és Fok. A Sió csatorna vonalában húzódó megyehatár választotta el õket. Kezdetben Kiliti volt a nagyobb, népesebb jelentõsebb.

Változást a Déli-vasút megépítése hozott a 19. század második felében.
Az elsõ években még nem volt indóház Siófokon s amikor megépült, akkor sem Siófok kedvéért szálltak le itt az utasok, hanem azért hogy áthajózzanak a régóta ismert Balatonfüredre.
Csak késõbb jöttek rá a délipart kedvezõ strandolási lehetõségekre.
Ettõl kezdve Siófok fejlõdése megugrott, népessége, gazdasági szerepe megelõzte Kilitit. A múlt század végén kezdõdött meg a központi strand építése, a mai fürdõtelep kialakítása, a parcellázások és a partszabályozások. A Sió csatorna Nyugati felén, Balatonkiliti vízparti részén is megkezdõdött az üdülõtelep kialakulása. Vilmatelepnek nevezték.1939-töl Balatonújhely néven önálló község lett, területe nagyjából a mai belterületi határig terjedt ki. A siófokiak régóta szerették volna, hogy a Sió csatorna túloldalán lévõ területeket a községhez csatolják, hiszen többek között itt voltak a fokiak szõlõi, s itt volt a temetõjük is.1950-ben került erre sor, amikor Balatonújhelyt Siófokhoz csatolták, a megyehatárt módosították és Siófokot járási székhellyé tették. Mindez a korábbi dinamikus fejlõdés következménye és a további fejlõdés elõsegítõje volt.

1966-ban Balatonszabadi-Fürdõtelepet, 1968-ban pedig Balatonkiliti községet csatolták Siófokhoz. Ekkor kapta meg a városi rangot.
A mesterségesen egyesített, megnövelt település az 1970-es, 1980-as esztendõkben látványosan fejlõdött.
Ezalatt új intézményekkel, családi házas lakóterületekkel, többszintes lakóházakkal, nagyszabású szállodasorokkal, rengeteg nyaralóépülettel, korszerû közlekedési létesítményekkel gyarapodott. Nemzetközi ismertségre is szert tett, külföldiek tízezrei keresték fel, a hazai vendégek mellett.
Volt olyan hétvége, hogy - becslések szerint - 130 ezer ember is tartózkodott a városban, a helybeliekkel együtt.

Az 1990-es évtizedre a kisebb, hangulatosabb, barátságosabb szálláshelyek, vendéglátóhelyek, üzletek létesítése, a természet által kínált programlehetõségek kiegészítése, az üdülési idény meghosszabbodását szolgáló létesítmények megvalósítása lesz a jellemzõ, hogy Siófok ezután is a víz, a napfény és a programok városa lehessen.